A tengerimalacok fűevők. Ehhez alkalmazkodott a fogazatuk és az emésztésük is. A nem fűevő rágcsálókkal ellentétben a hátsó örlőfogaik is folyamatosan nőnek, így védekeznek a fűfélék szöveteibe beépült mikroszkopikus méretű kovakristályok és a rost koptató hatásával szemben.
Mivel önmagukban nem képesek a növényi sejtfalakkal megbirkózni, beleikben – elsősorban a megnagyobbodott vakbélben – cellulózbontó mikrobák élnek.
A háziállatként tartott tengerimalacok számára a friss fű a legideálisabb táplálék, ezt azonban praktikus okokból általában szárított formában, szénaként kapják meg. A vegetációs időszakban, amennyiben van lehetőség nem szennyezett friss fűhöz jutni, ajánlott minél nagyobb mennyiségben ezzel takarmányozni. A perje- és pázsitfűfélék nagy biztonságal adhatóak, az ismeretlen fajokat kerüljük.
Érdemes átnézni folyamatosan bővülő listánkat is az etethető illetve mérgező zöldekről.
A szénával történő etetés esetén komócsin alapú vagy réti szénákat keressünk, a lucerna és a pillangósok kifejlett, nem termelő malac számára csak nasiként adhatók.
Ha újonnan vezetjük be a füvet a malac étrendjébe, fontos a fokozatosság. Naponta növeljük a friss mennyiségét, közben figyeljük, nem okoz-e zavarokat a pocakban. Ha nincsenek tünetek, a nulláról a teljes átállás kb. egy hét alatt megvalósítható. Amennyiben hosszabb ideig kimarad a friss, újra ajánlott szoktatással kezdeni.
A friss fű ne legyen szennyezett, ezért utak mentén, kutyafuttató területeken ne szedjünk. Vidéken lényegesen egyszerűbb dolga van a gazdinak, de a nagyobb városokban is akadnak megfelelő helyek. A legtöbb temető például elsőrangú forrás: fű rendszerint bőséggel nő, kutyát ellenben nem szoktak sétáltatni bennük.
A kertek, jól karbantartott terek füvét is trágyázhatják. Ha valaki gyepét dézsmáljuk, kérdezzünk erre rá!
A friss fűvel ellentétben a széna nem tartalmaz C-vitamint. A tengerimalacok nem képesek maguk szintetizálni, így mindenképp kívülről, az elfogyasztott étellel kell bevinni. Egy egészséges, felnőtt, nem vemhes vagy szoptatós tengerimalac naponta nagyjából 10 miligramm C-vitaminra szorul. Megfelelő pellettált táp és malaconként egy jó marok friss fű tartalmazza a szükséges mennyiséget.
Akár füvet, akár szénát adunk nekik, a tengerimalacoknak folyamatos ellátásra van szüksége, sose fogyhat el előlük. A tápcsatornájuk hosszú, a rost pedig kevés tápanyagot tartalmaz, így gyakorlatilag folyamatosan enniük kell.
Ha a tengerimalac valamiért nem eszik, májában káros folyamatok indulnak el. Jobb híján saját zsírtartalékait kénytelen bontani, a vércukor csökkenésével párhuzamosan azonban ketontestek keletkeznek. A folyamat rendkívül veszélyes, s megfelelő kezelés nélkül gyakran végzetes, de legjobb is esetben is maradandó károsodással jár.
A népszerű szénatartók is inkább csak kiegészítésnek ajánlottak. Mivel a tartóból kinyerni a szénát extra erőfeszítés, miközben a jutalom tápértéke meglehetősen alacsony, használóik szívesebben esznek inkább valami más, könnyebben hozzáférhető élelmet, pl. tápot. Épp ezért érdemes a szénát a talajszintre helyezni, akkor is, ha ez nagyobb veszteséget jelent.
Minden más, ami nem rost, a rost elől veszi el a helyet. Minél kevesebb füvet fogyaszt a malac, annál nagyobb eséllyel nőnek túl az örlőfogai, s annál kevesebb cellulózbontó mikroorganizmus marad életben a tápcsatornájában. Törekedjünk rá, hogy a malac takarmányának minimum 90%-át széna vagy fű tegye ki.
A tengerimalac hajlamos a szénát levizelni majd utána nem elfogyasztani, ezt azonban a hasznunkra is fordíthatjuk. Ha kialakítunk egy peremmel rendelkező tálcát, dobozt a szénának, úgy nagy bizonyossággal elérhetjük, hogy a malacaink szinte teljesen csak oda pisiljenek. Sajnos a folyamatosan termelődő bogyóknál ez nem működik.
Érdemes termelői szénát keresni. A lovak számára készített kis kockabálák általában jó minőségűek, árban pedig töredékébe kerülnek a bolti termékeknek. Úgy meg már a pazarlás sem fáj.