Ha tengerimalacokat tartunk, rendszeresen felmerülnek kisebb-nagyobb feladatok. Ezek általában nem vesznek túl hosszú időt igénybe, de ha az állat nem együttműködő, egy részük – főleg kezdő gazdiként – nem tartozik majd a kedvenc elfoglaltságaink közé.
Súlymérés
A malacok zsákmányállatok, ezért túlélésük érdekében ösztönösen igyekeznek elrejteni a betegségekre utaló tüneteiket. Ha már egyértelműen látszik rajtuk, az sokszor késő, ezért hangsúlyozottan fontos, hogy időben észleljük a gondot.
Ennek legfontosabb eszköze a rendszeres, heti súlymérés. Próbáljunk meg szabályos rutint kialakítani, a hét egy azonos napján, hasonló napszakban, etetést megelőzően. Az adatokat egy erre szolgáló dokumentumon vezessük, így a változások jól nyomon követhetőek.
A malacok kis súlya miatt a konyhai mérlegek alkalmasak a feladatra. Többségük ma már digitális, de semmiféle hátrány nem ér minket akkor sem, ha mechanikus, s grammok mérésére alkalmatlan mérleget használunk, a dekák bőven megteszik.
Ha a mérés alapján a malacunk súlya csökken, vizsgáljuk át. Ha az eltérés hibahatáron belüli, a malac pedig nem ad okot gyanúra, mérjük meg néhány órával később, majd az elkövetkezendő napokban is. Ha a súly nem esik tovább, esetleg vissza is állt a korábbi tartományba, nincs ok aggodalomra.
Az eredmény egy átlagos méretű, felnőtt tengerimalacnál 40-50 grammot is ingadozhat a gyomor- és béltartalom, valamint a húgyhólyag telítettségének függvényében – ezért próbáljunk meg még etetés előtt mérni.
Ha a csökkenés meghaladja a tengerimalac súlyának 5%-át és/vagy jobban megvizsgálva az állatot, bajra gyanakszunk, forduljunk megfelelő, egzotikus szakvizsgával rendelkező állatorvoshoz. Ha az állat nem eszik, az orvosi ellátás idejéig is szükséges fecskendővel, pépesített táppal etetni.
Gyanúra adhat okot a hibahatáron belüli, de folyamatos, trendszerű, több héten át zajló súlycsökkenés is. Ha ilyet tapasztalunk, akkor is forduljunk szakemberhez!
Körömvágás
A házikedvenc-lét sajnos azzal is együtt jár, hogy a tengerimalacok nem képesek túl hatékonyan koptatni a körmeiket. A túlnövés kezdetben még inkább csak nekünk lehet kellemetlen, mivel jobban karmolnak, de egy mértéken túl már az állatnak is problémát jelent. A köröm megcsavarodik, a talp felé görbülve nő, fájdalmassá, még súlyosabb esetben lehetetlenné téve a járást is.
Szerencsére idáig jutni hosszú idő, s nagyjából havonta egyszer pedikűrözve megelőzhetőek a kóros elváltozások.
A beavatkozáshoz kisollót, körömcsipeszt vagy direkt kisállatoknak szánt karomvágót használhatunk, egyéni preferencia függvényében.
A tengerimalacnak a mellső lábain négy-négy, a hátsókon lábanként három körme van. Belsejükben ér fut, a cél az, hogy ettől néhány miliméternyire vágjuk vissza a körmöt.
Ha a malac körme világos, úgy az ér nagyon jól látható, fekete vagy sötétebb körmök esetén a helyzet nem ilyen egyszerű. Ha egy lámpával átvilágítunk a képleten, úgy már jól kivehető, merre vágjunk. Ha ennek használata macerás vagy nincs kéznél ilyen eszköz, igyekezzünk apróbbakat vágni. Egy idő után az ember már automatikusan érzi, nagyjából meddig mehet el.
Ha mégis sikerül belevágni az érbe, az sem akkora tragédia. Fertőtlenítsük, s szorítsunk rá valamit, amíg eláll a vérzés – ez általában legfeljebb egy percig tart. Segít a véralvadásban, ha a körmöt szappanhoz szorítjuk, ez egyúttal a fertőtlenítést is elvégzi. Az elsősegélyt követően az eset elszenvedőjét megfelelő finomsággal kárpótoljuk.
Ha a malac körme már túlnőtt, meghajlott, hetente vágjuk, minden alkalommal nagyon aprókat. Idővel az ér visszahúzódik, de az eset súlyosságától függően ez hónapokat is igénybe vehet.
Egy malac sem szereti a körömvágást, de a rendesebbek nem fejtenek ki ellenállást, megadóan tűrik. Ha nincs ilyen szerencsénk, s még kellő tapasztalattal sem rendelkezünk, vonjunk be segítséget: egy ember tartsa a malacot, míg a másik csak a körmöt vágja.
Előfordulhat, hogy az állat megpróbál harapdálással szabadulni, ezen segíthet, ha törölközőbe csavarjuk, s csak a lábait szedjük elő, miközben a fejével nem fér hozzánk.
Javíthat a malacok együttműködési hajlandóságán, ha a folyamat során nasival vonjuk el a figyelmüket. Készüljünk fel rá, hogy a gyanakvóbb példányok átlátnak a szitán!
Ha sehogy sem boldogulunk, a legtöbb állatorvos készségesen vág körmöt, de megérhet egy próbát az is, ha egy közeli malacos segítségét kérjük. Keress egyet a csoportban!
A malac ellenőrzése
A heti méréseket érdemes összekötni a malacok picit alaposabb vizsgálatával. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de ha odafigyelünk rájuk, sok kellemetlenségtől kíméljük meg magunkat és az állatainkat is.
Előny, ha a malacok megszokják ezt a procedúrát, mert később egy esetleges éles helyzetben, szakember által nyaggatva sokkal együttműködőbbek lesznek, s kisebb stresszt élnek át.
Amit nézzünk meg ilyenkor:
- óvatosan simogassuk át a szőrzetüket, sebeket, varasodást keresve – ha találunk, az jelezhet élősködő miatti vakarózást és verekedést is,
- ha olyan területet találunk, ahonnan hiányzik a szőr (a fül mögött normális), az jelezhet élősködőt, de nőstényeknél a kétoldali kopaszodás akár petefészek-cisztát is,
- szájukat picit széthúzva csekkoljuk, hogy a metszőfogaik rendben vannak-e – ha letört, figyeljük, rendesen nő-e vissza, ha nem, orvosnak kell kiigazítani,
- tapogassuk át az állatot, nem fájlalja-e valamelyik testrészét,
- nézzük meg a talpaikat, sebeket, esetleges fekélykezdeményeket keresve,
- a malacot megemelve kukkantsuk meg a végbélzacskóját – normális esetben nincs mit látni, de ha kezd feltelni, az szembeötlő, elsősorban a hímeket érintő probléma, a nőstények zsákja sokkal kisebb,
- a simogatás közben érintsük meg a farokcsont feletti mirigynél a szőrt, ha minden rendben, nincs összeragadva,
- hallójárataikba lessünk be – az egészséges fül belül enyhén zsíros, ha folyadékot látunk, az viszont nem normális, élesebb szemmel a fülatkák mozgása is felfedezhető,
- szemeiket is nézzük meg – a csipás, összeragadt, váladékozó szem rendellenes.
A tengerimalacok végbélnyílása és nemi szerve között húzódik az ún. perianális vagy végbélzsák/zacskó. A képlet egy mélyedés, amelyben a tengerimalac működéséhez fontos enzimek termelődnek. Az állat általában gond nélkül tisztán tudja tartani, ezért indokolatlanul nem ajánlott piszkálni. Főleg idősebb, mozgásában korlátozott hímek esetében fordul elő, hogy feltelik, a fiatalabb hímek ritkán, a sokkal kisebb zsákot magukénak tudható nőstények pedig szinte soha nem érintettek.
Ha feltelik, az nem egyik napról a másikra történik meg, s jól észlelhető kívülről is. Ilyenkor óvatosan (!), nedves fültisztító pálcával távolítsuk el a tartalmát.
A farokcsont feletti mirigy rövidszőrű malacok esetében távolról is jól látható, főleg hímek esetében lehet vele probléma. Zsíros váladéka kis mennyiségben normális, azonban ha túl sok termelődik, az kedvez a bakteriális fertőzéseknek. Ennek látványos jele, ha a szőr ragacsos lesz, amit babaolajjal vagy körömvirágteával fellazítva tudunk megtisztítani.
Ha a mirigy eldugul, az fájdalommal járó gyulladáshoz vezethet, ilyenkor orvoshoz kell fordulni.
A malac a tisztálkodáshoz fehér színű szemváladékot választ ki, ez teljesen normális. Ha a szeme nem piros, s hunyorgást sem tapasztalunk, akkor csak sikerült elcsípni ezt a folyamatot.
Fürdetés, szőrápolás
A tengerimalacok bőre rendkívül érzékeny, a felhám, különösen a szőrrel borított területeken, egészen vékony. A mirigyhám faggyút választ ki, ezek a lipidek pedig védőréteget képeznek. Mivel a folyadékot nem engedik át, az állat a segítségükkel szabályozza bőre megfelelő hidratáltságát.
A fürdetés során – különösen, ha tisztítószert is bevetünk – ez a lipidréteg sérül, s ez könnyen vezet a bőr kiszáradásához. Ha ez bekövetkezik, a bőr lényegesen kevésbé képes betölteni elsődleges funkcióját, a külvilág veszélyeinek távoltartását. A normál körülmények között átlagosan 5.5 körüli, vagyis savas pH-érték is is a lúgos irányba mozdul el, ami tovább gyengíti a kórokozókkal szembeni ellenállást.
Épp ezért, alapszabályként a tengerimalacot ne fürdessük!
Előfordulhatnak élethelyzetek, amikor mégis kénytelenek vagyunk:
- orvosi utasításra – rendszerint gombás fertőzés indokolja,
- erősen szennyezett, összeragadt szőr esetén: ez elsősorban a hosszúszőrű állat alfelén lehet probléma, de a nem túl hatékony alom vagy a hasmenés is okozhatja,
- hőségriadó esetén, ha másképp nem megoldható a hűtésük: szigorúan lábfürdőt alkalmazva, legfeljebb bokáig érő magasságig.
A gombás malac esetében az orvosi utasításnak megfelelően járjunk el, a javasolt hatóanyaggal fürdessünk.
Ha a szennyezettség miatt fürösztjük, ne használjunk semmiféle tisztítószert, sampont, csupán tiszta vizet. Az összeragadt szőr langyos ülőfürdőben való áztatása általában segít, de ha nem akar elmúlni, óvatosan nyírjuk meg.
Ügyeljünk rá, hogy a tengerimalac fejét ne érje víz, hallójárataiba semmiképp ne jusson!
Ha végeztünk, szárítsuk meg az állatot. Ehhez a legpraktikusabb a hajszárító használata, de a kezünkkel folyamatosan ellenőrizzük, nem túl magas-e a hőfok. Eleve ne a legmagasabb fokozaton indítsuk el.
A rövidszőrű malacok bundája ritkán igényel bármiféle törődést, a hosszabbak hajlamosabbak gubancolódni, ezeket célszerű hetente átfésülni ritka fogú fésűvel, gyengéden.
A fenék környéki hosszabb szőrrel sok a probléma, rövidebbre vágása praktikus.
A melegben a hosszú és/vagy tömött, sűrű szőr fűti az állatot, ez nagy hőségben életveszélyes is lehet. Nyárra fordulva ajánlatos lenyírni, de legalábbis vágni belőle. A haj- vagy direkt kisállatnyíró gépek biztonságosak, segítségükkel gyorsan megoldható a feladat. Ha a malacka nem is lesz túl csinos, nagyban növeljük a komfortérzetét, s a szőr elég gyorsan vissza is nő.