A tengerimalacok szociális lények, egyedül nem tarthatók. A társ nélküli malacok magányosak, a partner hiánya az immunitásukra, pszichéjükre is kihat. Boldogságuk kulcsa egy vagy több másik tengerimalac, a fajtárs(ak) hiányát sem az emberek, sem más fajhoz tartozó állatok nem képesek pótolni.
A tengerimalacok a nap 24 órájában együtt vannak, emberként képtelenek vagyunk ennyit törődni velük, ráadásul sem velünk, sem más fajhoz tartozó állatokkal nem képesek kommunikálni.
A más állatfajokkal való tartás kifejezetten tilos! A ragadozók bármikor kárt tehetnek bennük, jelenlétük, szaguk a tengerimalacnak állandó stresszt jelent. A nyulak – még a törpenyulak is! – izmos hátsó lábaikkal pillanatok alatt végzetes csonttöréseket, belső vérzéseket okozhatnak. Az eltérő fajok eltérő kórokozókkal rendelkeznek, ezeket átragasztva akár végzetes betegségeket válthatnak ki a másikban.
Megesik, hogy egy tengerimalac nehezen társítható, látszólag senkivel nem jön ki. Ha sorozatosan kudarcba fulladnak a kísérletek, a háttérben általában szocializációs problémák húzódnak, de 2-3 esetben még teljesen normális, ha kizárólag antipatikus állatokba sikerült belefutni.
A kitartás meghozza a gyümölcsét, még a legválogatósabb példányok is megtalálják a hozzájuk passzoló partnert, ha elég választási lehetőséget adunk.
Hogy a folyamat ne a nyakunkon maradó malacokkal érjen véget, elköteleződés előtt próbatársítás javasolt.
Milyen társítási lehetőségek vannak?
Hímek
A hím tengerimalacokat párban tarthatjuk, megfelelő előkészületek mellett. Három vagy több hím társítása nagyon ritkán sikeres, érdemes nem kockáztatni.
Felnőtt hímek összeszoktatása is nehezebben kecsegtet eredménnyel, így rendszerint egy felnőtt és egy kölyök tengerimalac hím a javaslat. A kombináció előnye, hogy a kölyök kamaszkoráig nem várható feszültség, a rangsor közöttük egyértelmű. Későbbiekben felléphetnek gondok, ha a növekvő fiatal úgy dönt, megpróbálja átvenni az irányítást, de ha különösebb atrocitások nélkül lerendezik egymás közt a dolgot, akkor tartósan fennmaradhat a harmónia.
A másik lehetőség az együtt felnövő fiatal hímek társítása. A kamaszkor ebben az esetben is elhozhatja a konfliktust, de a rendezésre nagyjából ugyanakkora esély van.
Nagyban javítja a kilátásokat, ha a hímeket nagy és jól berendezett élőhelyen tartjuk. Két hím esetén javasolt legalább 140 cm-es ketrecben gondolkodni, s ügyeljünk rá, hogy minden berendezési tárgyból, tálból, itatóból több legyen. A házak ideális esetben több bejárattal rendelkeznek, így elkerülhető, hogy egyikük sarokba szorítható legyen. Adjunk lehetőséget a malacoknak arra, hogy elkerüljék egymást, ha ahhoz van kedvük – pl. ne egymás mellett helyezzük el a bújóikat. A változatos élettér kevesebb időt ad az unalomra, frusztrációra, a kiegyensúlyozottabb malacok pedig kevésbé hajlamosak egymást piszkálni.
Legyen módjuk naponta több órát szaladgálni (vagy eleve legyen állandó kifutójuk) – a felesleges energia levezetése után kevesebb marad a partner molesztálására.
A gazdi viselkedése is segíthet csökkenteni a feszültséget: először mindig a domináns egyedet ajánlott kiszolgálni, ezzel is erősítve a pozícióját.
Ha módunkban áll, igyekezzünk egymáshoz illő párost választani: egy dominánsabb és egy szubmisszív példány jobban működnek együtt.
Nőstények
A nőstények együtt tartása nagyon ritkán jár együtt problémával, ha életterük megfelelő. Ha elég helyet tudunk biztosítani, számukat kedvünkre növelhetjük. Csoportjukat kiegészíthetjük egy ivartalanított hímmel is.
Vegyespáros
Az ellentétes nemű tengerimalacok együttélése kifejezetten harmonikusnak mondható, egészen marginális az esélye annak, hogy egy hím és egy nőstény nem jönnek ki egymással. Együtt tartásuk ugyanakkor rengeteg nemkívánatos utóddal és vemhességhez kapcsolódó egészségügyi kockázattal jár együtt, így ez esetben a hím ivartalanítására van szükség.
A hímek ivartalanítása megfelelő kezekben rutinműtét, kockázata alacsony. Nőstények esetében csak súlyos esetekben végeznek ilyen beavatkozást, rájuk nézve kifejezetten veszélyesnek számít.
A vegyespáros mellé megfelelő nagyságú élettér esetén további nőstények társíthatók.
Párosban vagy több malacban érdemes gondolkodni?
Ha hímjeink vannak vagy nincs lehetőségünk nagy életteret kialakítani, a páros az egyetlen opció.
Ha azonban nőstényeket vagy nőstényeket és egy ivartalan hímet szeretnénk tartani, s hely szűkében sem állunk, egyértelműen a legalább 4-5 fős csapat a javasolt.
A csapat a természetes közegük, ebben a felállásban érzik magukat a legnagyobb biztonságban. Mivel zsákmányállatok, a nagyobb létszám nagyobb védelmet jelent, így malacaink magabiztosabbá, nyugodtabbá válnak – nagyobb az esélye a ragadozók időben való felfedezésének.
A csapatban minden malacnak lehetősége nyílik megtalálni a neki leginkább szimpatikus fajtársakat, akikkel a legtöbb időt tölti, a többiekkel elég csak kijönnie, míg egy páros esetén az állatnak nincs sok választási lehetősége.
A csapat mindig ingergazdagabb környezet, az állatoknak nincs ideje unatkozni, frusztrálnak lenni, hasznosabb dolguk is akad, mint egymást piszkálni. Ha több a társ, mindig akad valaki, aki kapható az interakcióra.
S végül, de nem utolsó sorban, a csapat, mint látvány is kifejezetten vonzó az emberi szemnek, órákat lehet eltölteni azzal, hogy nézzük, miképpen élik a szociális életüket.
Magyarországon az utóbbi években megjelent egy olyan nézet, miszerint a (kettőnél) több nőstény hím nélkül csak ritkán, szerencsével működő társítás. Az elmélet szerint a több nőstény között feszültség keletkezik, amit kizárólag a hím tud elsimítani, a domináns nőstény legfeljebb csak erőszakkal.
A személyes tapasztalataink ezzel ellentmondóak és látszólag a nemzetközi malacos közösségek sem észlelték ez a problémát. A több mint 300 fő – köztük magyar, angol, amerikai és német malacosok részvételével lefolytatott kutatásunk nem mutatott szignifikáns eltérést a hím illetve nőstény vezette csapatokban kimutatható erőszak mértéke és a vezérállat viselkedése terén sem.
Kifejezetten jó társításnak tartjuk, ha ivartalanított hím is van a csapatban, de hím hiányában a domináns nőstény is alkalmas a vezető szerep betöltésére. Nem alkalmaz sűrűbben erőszakot, mint a hím, s a csak nőstényből álló csoportokban sincs nagyobb feszültség.
Gyakorlatilag az összes tenyészet együtt tartja a nőstényeket probléma nélkül, s a kortizolszintre kiemelten odafigyelő kutatások laborállatai esetében sem érezték még fontosnak a nőstény csoportok méretének csökkentését.
Az természetesen előfordulhat, hogy egyes esetekben a nőstények tartósan nem egyeznek, de erre csekély az esély, ha az élettér nagysága megfelelő.
Hogy az érem másik oldaláról se feledkezzünk meg, fontos leszögezni, hogy a több malac több felelősséget is jelent. Az állatorvosi költségek egészen horribilis összegre rúghatnak, s minél több a malac, annál inkább sokszorozódhatnak. A több malac ellátása több időt és forrást vesz igénybe, mindenből több fogy.
Ezzel együtt is, ha az anyagi és elhelyezési lehetőségek adottak, egyértelműen a csoportos tartást támogatjuk.
4-5 malac esetében ajánlott két négyzetméter hellyel kalkulálni.
A társítás menete
Ha új állatot hozunk a már meglévő(k) mellé, kiemelten fontos, hogy két hét karantént alkalmazzunk, különben fennáll annak a veszélye, hogy a jövevény megfertőzi a többieket, ami esetenként akár végzetes is lehet.
A karantén idején tartsuk másik légtérben, s figyeljük az új állatot, s csak akkor mutassuk be a többieknek, ha nem tapasztaltunk semmi gyanúsat.
Amíg az elkülönítés fennáll, mindig mossunk kezet, ha az új malachoz nyúltunk. Ha kivesszük, s ruhánkhoz ér, azt is cseréljük le, mielőtt a többiekkel foglalkozunk.
Ha a tengerimalac megbízható és megfelelő hozzáértéssel bíró helyről származik – ez alatt leginkább a néhány még üzemelő rendes tenyésztő vagy a Magyar Tengerimalac-védő Egyesület értendő – eltekinthetünk a karanténtól.
Ha az állat kereskedésből, házi szaporulatból vagy bármiféle kétes forrásból kerül hozzánk, soha ne ugorjuk át ezt a lépést!
A tengerimalacokat mindig semleges helyen mutassuk be egymásnak, amely nem tartalmazza egyikőjük szagát sem. Helyezzünk el (semleges illatú) berendezési tárgyakat, szénakupacokat, amelyek segíthetnek elterelni a malacok figyelmét.
Mivel esetenként nem kizárható, hogy összecsapásra kerül a sor, készüljünk egy törölközővel, amit szükség esetén közéjük tudunk dobni. Sose próbáljuk meg puszta kézzel szétszedni a verekedő malacokat, a fogaik kifejezetten hosszúak és könnyen több öltést igénylő sebeket okozhatnak – minket a szőrzet sem véd.
Ideális esetben malacaink kifejezetten örülnek egymásnak, s a feszültség legkisebb jelét sem produkálják. Kevésbé idilli, de azért még aggodalomra okot nem adó helyzetben előfordul, hogy berregnek, méregetik, fenyegetik egymást, valamelyikük igényét érzi, hogy dominanciáját elismertesse a másik féllel. Ha nem mindketten gondolják úgy, hogy ők lesznek nyeregben, úgy ez is hamar megoldódik: a domináns megmássza vagy megkergeti a másikat, utóbbi behódol és a történet sikerrel zárul, jó eséllyel soha többé nem bolygatva ezt a kérdést.
Ha mindketten a másik fölé akarnak kerülni, még akkor is lehet gyors happy end, ha az erőviszonyok alapján erre inkább csak az egyiknek van esélye.
Gond leginkább akkor lehet, ha nagyjából hasonló súlycsoportban vannak, s egyik sem akar behódolni. Ez esetben valószínűleg nem jönnek ki egymással. Ennek kockázatát kivédendő érdemes próbatársítást tartani.
Ha az állatok egy bő órát nyugodtan eltöltenek együtt, akár mert eleve nem volt köztük feszültség, akár mert megnyugtatóan rendezték azt, a bemutatkozás sikeresnek tekinthető, s a malacokat áthelyezhetjük az előzőleg alaposan kitakarított, szagtalanított otthonukba.
Ha több malac mellé társítunk újat, úgy a bemutatkozást a domináns egyeddel ejtsük meg, s ha az sikerrel járult, csak utána helyezzük melléjük a többieket is.
FONTOS!
A tengerimalacok társítása gyors folyamat, legfeljebb néhány óra alatt eldől, hogy működőképes-e. Ha megszakítjuk az ismerkedést, csak felesleges stressznek tesszük ki az állatokat. Vagy hagyjuk, hogy megoldják a nézeteltéréseiket maguk (ez járhat fizikai összetűzéssel, ami nem jelenti azt, hogy okvetlenül be kell avatkozni – van szőrük, ami véd, s hacsak nem nagyon hasonló erejű állatokról van szó, hamar – legfeljebb egy-két percen belül – eldől, hogy ki a főnök), vagy ha ezt nem veszi be a gazdi gyomra, szedjük szét már a nézeteltérés legkisebb jelére is az állatokat és keressünk új partnert.
Több lépésben társítani leginkább csak akkor van értelme, ha már elköteleződtünk egy malac mellett anélkül, hogy kiderült volna, nem jön ki a meglévő malaccal/malacokkal. Ilyenkor meg lehet próbálni őket egymás melletti ketrecben tartani, az állatokat a ketrecekben cserélgetni, időnként semleges területen meglesni, van-e valami változás, stb. A folyamat kimenetele meglehetősen kétes, ezért sokkal jobb, ha van próbatársítás, s a nem kompatibilis malacot eleve nem hozzuk haza.