Malacokról

A tengerimalac (Cavia porcellus) egy Dél-Amerikából származó, ott legalább 5-6000 ezer éve háziasított rágcsáló. Őse a genetikai vizsgálatok alapján a hegyi tengerimalac (Cavia tschudii), azonban mára több kromoszómájuk morfológiája jelentősen különbözik.

Cavia tschudii, a feltételezett ős


A tengerimalacok – családjuk, a tengerimalacfélék (Caviidae) többi képviselőjéhez (pl. a marákhoz) valamint a kapibarafélék családjához hasonlóan – a legeléshez alkalmazkodtak, s néhány távolabbi rokon rágcsálóval együtt átvették a dél-amerikai kontinensen csak nagyon foghíjasan megjelenő patások ökológiai helyét.

Alkalmazkodásuk odáig fajult, hogy fűfogyasztás miatt örlőfogaik folyamatosan nőnek, a nyílt terephez való idomulásuk pedig futásra alkalmas lábakat, s hosszú vemhesség után fejletten megszülető, kis számú utódokat eredményezett.

Háziasításuk a régészeti leletek alapján feltehetően a mai Peru, Ecuador vagy Bolívia területén zajlott, a rituális célok mellett elsősorban húsforrásként tartották őket. Európába a 16. századtól kezdtek el beszivárogni. Kezdetben az arisztokraták háziállataként funkcionáltak, majd a 17. századtól a biológiai kutatások is felfedezték a malacokat.
Fajtanemesítésük Angliában indult meg, mára számtalan szőr- és színváltozat létezik.


Fajtatiszta vagy kedvenc?

A szelektív tenyésztéssel létrehozott fajtatiszta malacok mellett léteznek keverék vagy kedvenc állatok. Mindannyian egy fajhoz tartoznak, de eltérően néznek ki. A kedvenc malacok főleg kereskedésekből szerezhetők be, jellemzőik, hogy genetikai hátterük, felmenőik bizonytalanok.

Mára széles körben elterjedt az a nézet, hogy a keverék tengerimalacok genetikája – főleg a nagy mértékű, ellenőrizetlen beltenyészet miatt – nagyon leromlott.
A 1990-es, 2000-es években még jellemzően a keverékeket tartották egészségesebbnek.

A fajtatiszta malacok ellenőrzött háttérrel rendelkeznek, vonalaikból nagy eséllyel kivonták az örökletes genetikai betegségeket, s fizikai megjelenésük egy bizonyos sztenderdnek felel meg. Ez természetesen csak a lelkiismeretes és hozzáértő, nem profitorientált tenyésztők állatairól mondható el, így érdemes nagyon komolyan megválogatni a beszerzési forrást. Ebben az ajánlott tenyésztői listával igyekszünk segíteni.

A tengerimalac-tenyésztés minőségi takarmányozás, az állatok nem kizsigerelése, a betegek megfelelő szakorvosi ellátása és a kiöregedett állatokról való gondoskodás mellett a legjobb esetben is nullszaldós hobbi, amit akár 1-2 betegség is könnyedén negatívba fordít.
Ennek is köszönhető, hogy alig akad Magyarországon megfelelő tenyésztő.

Tengerimalac-fajták

Angol rövidszőrű
az egész testet egyenletesen rövid szőr borítja, rozetták nélkül, szín és minta alapján rengeteg változat előfordul
Angol bóbitás
rövidszőrű, homlokrozettával rendelkezik, az egész testet ugyanaz a szín borítja
Amerikai bóbitás
rövidszőrű, homlokrozettával rendelkezik, a rozetta fehér, a testet egy másik szín borítja
Abesszin
rövidszőrű, összesen nyolc, jól meghatározott helyen lévő rozettája van
Amerikai teddy
tapintásra durva és ruganyos, rövid szőr borítja
Sheltie
egyenesen hátrafelé növő, választék és rozetta nélküli hosszú szőr jellemzi
Koronás
sheltie szőrzet, homlokrozettával
Perui
hosszú szőr, a faron két rozettával, a fejnél előre lóg
Texel
hosszú, sűrű, ruganyos, rexoid jellegű szőr borítja
Merinó
texel minőségű szőrzet, homlokrozettával
Alpaka
texel minőségű szőrzet, a faron két rozettával
Svájci teddy
sűrű, ruganyos, félhosszú szőr, a hason göndör, rozetták, választék nélkül
Skinny
kopasz tengerimalac, a rexoid típusú szőrzet csak nyomokban jelenhet meg az orron és a lábakon, mára tenyésztésük megítélése ellentmondásos*
Baldwin
kopasz tengerimalac, mely szőrrel születik, de kéthónapos korára teljesen csupasz lesz, nyomokban sem jelenik meg rajta szőr, mára tenyésztésük megítélése ellentmondásos*

A rozetta forgót jelent, ahol a szőr irányt változtat.
Attól függően, hogy melyik ország tenyésztői klubjaiból indulunk ki, az elismert fajták és színváltozatok száma változhat. Magyarországon ilyen szervezet már nem működik.
* A kopaszok tenyésztését több nyugati országban tiltják, mivel állatokkal szembeni kegyetlenségnek ítélik meg. Fajtaként az angol British Cavy Council sem ismeri el őket, hasonló okok miatt.